Deák Laci

http://www.felfedezesek.hu/

Ajánld te is a kedvenc oldaladat, hátha másnak is tetszeni fog!

http://www.jegyes.hu/egyhazi/jegyima.html

Egy keresztelőre készülő fiatalember - főiskolán tanít - azt kérdezte ma tőlem, hogy hová tűntek a csodák?
Tényleg, hová tűntek?

1. Számomra minden megtérés csoda - a legnagyobb csoda.

Az Isten képére megteremtett - de tőle teljesen elszakadt  - ember visszatalál az Istenhez. Bár minden ez ellen szól, minden ez ellen dolgozik, de mégis megtörténik. Ez a legnagyobb csoda! (érdemes így olvasni Jézus gyógyítási történeteit. Nem biztos, hogy megnyíló szem, a kiegyenesedett láb a legnagyobb csoda, hanem a betegben már korábban meglevő hit - amelyik miatt kiált, amelyik miatt a barátok ha kell még a tetőt is lebontják.) A láb kiegyenesedése jobban látszik, mint a lélek gyógyulása, de az utóbbi sokkal fontosabb. :-)

2. Európában is vannak csodák.

A megtérés csodáin túl vannak gyógyulások és egyéb jelek is.

3. A Szentélek igazi működési területe ma elsősorban Afrika és Ázsia.

(...működne  Európában is, csak a megszokás az közöny templomfalon kívül és belül...sőt működik is, mert enélkül se én se te kedves olvasó nem lennénk keresztény emberek. "Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!")(Kiskáté)

Itt olvashatok az afrikai evangelizációkról:

http://www.pec2003.de/un/index.php?action=pro/evang.htm

"Rekord méretű, 1,6 milliós tömeg hallgatta Reinhard Bonnke pünkösdi evangélista igehirdetését november 12-én a nigériai Lagosban. A szervezők adatai szerint a hatnapos evangelizációt összesen mintegy hatmillió ember látogatta meg..."

http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=11

4. A csoda mindig ajándék és nem hitet kikényszerítő eszköze az Istennek! A csoda a hit ajándéka s nem a hit gyökere. Nem azért lesz az ember keresztény, mert Isten csodákkal elkápráztatja, hanem azért, mert a saját élethelyzetében találkozik az Istennel!

Emlékezzetek Jézus és Tamás történetére!

"Szinte azt hihetjük, hogy János Tamással mindnyájunk ,,ősmintáját'' iktatta az evangéliumba. Neki köszönhetjük Krisztusnak azokat a szavait, amelyeket nem szívesen nélkülöznénk; azokat a szavakat, amelyek közvetlenül neki s nekünk is szólnak. És miként ő, mi sem válhatunk úgy szentté, hogy legyőzzük -- mi magunk! -- a hitetlenségünket, hanem csak úgy, hogy Krisztus az ő mindenható szavával és kegyelmével úrrá válik hitetlenségünkön: ,,Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahova megyek'' (Jn 14,1--4). Így beszélt az Úr a tanítványaihoz. És Tamás vajon nem mindnyájunk nevében beszélt, amikor bátorságot vett, és megfogalmazta kételyeinket, és feltárta szívünk sötétségét? Ahogy neki, úgy nekünk is ezt mondja feleletül Krisztus: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet!'' (Jn 14,6). Tamás azáltal vált szentté, hogy hittel fogadta Krisztus szavát.

János evangéliuma végén még egyszer szerepelteti Tamást. Egy egész perikópát szentel neki, amely az eredetileg 20 fejezetből álló evangéliumnak mintegy a csúcspontja és a záróakkordja volt: ,,A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: Láttuk az Urat! De ő kételkedett: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem! Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: Békesség nektek! Aztán Tamáshoz fordult:  Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívő. Tamás felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Jézus csak annyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!'' (Jn 20,24--29).

Tamás ismét kételkedik: ,,Ha csak nem látom!'' És újra azt mondja neki az Úr, hogy higgyen. És most ünnepélyes hitvallást tesz: ,,Én Uram, én Istenem!'' Ennek ellenére nem marad el Jézus szemrehányása: ,,Hittél, mert láttál.'' Igen, az Újszövetség nem szépíti a dolgokat: Péter tagadása, a tanítványok gyáva megfutamodása a szenvedés éjszakáján és Tamás kétkedése -- ez mind benne van. Mégpedig a mi számunkra, a mi okulásunkra van benne, ahogy a szenteket is azért emeli oltárra az Egyház, hogy nekünk mutasson velük példát. A Tamásnak tett szemrehányás nekünk is szól: Hittél, mert láttál. De mit kezdjenek azok, akik majd ezután élnek, így eleve nem láthatnak, csak arra lesznek utalva, amiről ti, a tanítványok tanúságot tesztek? Nem, te nem azért vagy boldog Tamás, mert láttál. Azért vagy boldog, azért vagy szent, mert hittél! Mert boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."

Folyt, köv!

Szerinted?

Átéltél már csodát az életedben? Ha igen, bátran írd le, hadd erősödjünk mi is!

Következő téma: Voltak - e Jézusnak testvérei vagy más családtagjai? Mit mond erről a Biblia?

Kedves Olvasó, bármerre is vagy a nagyvilágban, kérlek írd meg a véleményed a feltett kérdésről:
Elégnek érzed a havonkénti úrvacsora vételt?
Te gyakrabban élsz ezzel a szentséggel?

Néhány kezdő gondolat:

" Luther a Nagy kátéban kifejti, hogy ha a hívők tudatában lennének annak, hogy életük minden pillanatában milyen fenyegetéssel néznek szembe a sátán támadása miatt, akkor naponta kényszerítenék a papokat, hogy a szentséget nyújtsák nekik..."

Ez a megoldás!?

Nem a lelkésznek kell "kényszerítenie" a gyülekezetet, hanem a gyülekezetnek a lelkészt?!

Szeretnénk kényszeríteni?

Érezzük a szükségét?

"Az ilyen gyülekezet naponta ünnepelhetné a misét, és naponta élhetne a szentséggel is. Erre Luther a maga korában nem lát esélyt, bár hozzáteszi: ha lehetőség nyílna rá, maga is örömmel fogna hozzá ilyen gyülekezetek szervezéséhez. De ezt csak a maga életének idején túlmutató, távolabbi célként tudja elképzelni."

500 év eltelt..... van rá esély?

Ennek a blognak nem csak az a célja, hogy én írjak magunkról és a gyülekezet életéről, hanem az is, hogy beszélgessünk néhány témáról és tanuljunk egymástól. Így várom a véleményeket - akár név nélkül is!

Úgy gondolom, hogy az iskolai hitoktatás kérdése az egyik legfontosabb kérdés evangélikus egyházunkban - s a többi keresztény egyház életében is.
Hatalmas feladat és lehetőség, amivel meg lehet alapozni evangélikus egyházunk jövőjét, s ami ennél is fontosabb, - hiszen nem látszámnövelésről van szó csupán, - már fiatal korban találkozhatnak gyerekek, fiatalok az Istennel.
Viszont az ellenkezője is igaz....bepillanthattam más egyházi  iskola életébe is, megdöbbentő volt az iskolai hittanon résztvevő gyerekek érdektelensége a gyülekezet iránt. (600 -ból egy - kettő..)

Eddigi tapasztalataim alapján Orosházán kedvezőbb a helyzet, mint más városokban. Ennek jó példája, hogy a gyülekezeti ifjúság gerincét az evangélikus gimnázium diákjai adják, akik a kötelező órák mellett szívesen részt vesznek a szombati alkalmakon is. Ezt kell erősíteni, hiszen néhány év múlva ezek a fiatalok adhatják a gyülekezet gerincét. (Ehhez egy szisztematikus munka kell az óvodától az érettségiig.)

Ez a kis írás az ellenkezőjéről szól. (Pozitív történeteket majd mi írunk. :-)

 http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=26&alrovat=31&cikkid=166