Fenyvesi Félix Lajos: „A Bűn és bűnhődésben Dosztojevszkij csodálatos soraira találok: „És emberfia nem követhet el olyan bűnt, amely kimerítené az Isten végtelen szeretetét.”
Vagy lehetséges olyan bűn, amely túlhaladná az isteni szeretetet?
Az egyetlen, amelyre nincs mentségünk: anyánk ellen elkövetett vétség!
Ilyet hordozok én is halála óta, s érzem a múló idővel, egyre nehezebb ez az égő kereszt: szinte elviselhetetlen már és egyetlen vágyam, hogy beszélhessek róla. Nincs olyan nap, ne törne rám és nincs, hogy gyötrő álom képében ne kísértsen, ne szegődjön szívemnek: mit is tettem?
A legkínzóbb a tegnapi éjszaka volt: ott állt előttem Isten, mellette, félénken vállai mögé bújva, halott anyám. Pihent a mindenség, senkire, semmire nem figyeltek, csak rám, újszülött csillagokat hagyott az Úr meghalni. És felelnem kellett. Halála előtti este nem mentem be hozzá, nem kérdeztem meg, hogy van, pedig tudtam, beteg. Lehet, egész nap nem evett, talán a gyógyszerét se bírta bevenni. Csendben van, ezt hazudtam magamnak, bizonyára alszik, nem zavarom....
Most, hogy írom ezeket a visszaemlékező mondatokat, hallom suttogó, hívó szavait és beleremegek. Negyven éven át hűséges és egyetlen órára közönyös fia most úgy érzi, mindent lerombolt, fölégetett és nem tud hova menni fájdalmával.
„Csak a bűnbánattal törődj szakadatlanul, a félelmet pedig űzd el. Hidd el, hogy az Isten úgy szeret, ahogy el se tudod képzelni, bűnöddel együtt és bűnödben is szeret.”
Hihetek az írónak? Miért, hogy kételkedem és nem találok megnyugvásra? Vagy az táplálja meg nem szűnő fájdalma, hogy megbántott anyám nem bocsátott meg nekem?
Szeretetemmel kiválthatóm -e magam?
„A szeretet olyan kincs – írja befejezésül Dosztojevszkij – hogy azon az egész világot megveheted.”
Gyönyörű, szívszorító sorok. Bíznom kell, így élnem tovább és akkor reménykedhetek.
Megyek, és most már nem félek, nem bánkódok embertársaim rosszindulata miatt. Ellenségeimre sem haragszom. Tudom, a holnap szigorú megpróbáltatásai várnak rám. Szelíd vagyok és hatalmas.”
Néhány alkalom:
El se indultunk és már haza is értünk Nagyszénásról, az oly sokszor beharangozott és oly nagyon várt őszi ifjúsági táborunkból.
agyon Nagyszénáson!
1. Múlt szerdán alkoholbetegek között szolgáltam Szarvason. Számomra sokat jelentett ez az nap, amit közöttük tölthettem. Egy mondatban így lehetne összefoglalni az tapasztalataimat: "Szembe néztem az ördöggel és az Istennel." (Raszputyin helyesen mondta: "Aki hátat fordít az Istennek, az a Sátánnal néz szembe.")
Engedjétek meg, hogy egy személyes üzenettel kezdjem ezt a bejegyzést: 
