Érdekes tábla.... Nincs kint egyetlen köztéren sem, nem lóbálja senki az utcán, mégis sokan elfogadják és betartják.
Kedves Fiatalok!
Kedves Barátaim!
Óriási az érdeklődés az ifjúsági órák iránt!
Tegnap megbeszélést tartottunk néhány fiatallal és kialakítottunk egy új koncepciót az ifjúsági órák menetében. Ezt szeretném először felvázolni nektek:
Szeptember elejétől az ifjúsági órák az alábbi keretben lesznek megtartva:
18.15. -kor kezdés: (ezt szigorúan vesszük, tiszteljük meg egymást azzal, hogy pontosan érkezünk. Az egész alkalom komolysága veszélybe kerül, ha össze – vissza szállingóznak be az emberek.)
éneklés: (Sok új dalt fogunk tanulni, reménység szerint ezek még lendületesebbé teszi az éneklést. Ezen túl igyekszünk egyre több hangszert is bevonni a zenélésbe.)
játék: (Külön felelőse van ennek a területnek – most egy hónapig Kocsis Évi, utána más valaki – aki minden alkalommal gondoskodik egy játékról az ifjúsági alkalmon.)
3 fős imakörök: (Minden alkalommal véletlenszerűen kialakítunk 3 fős csoportokat, akik néhány perc beszélgetés után imádkoznak egymásért. Természetesen nem kötelező mindenkinek hangosan imádkozni, lehet csendben is az Isten elé vinni a barátainkat.)
kiselőadás: Egy sorozat indul: „Világvallások, felekezetek, kisegyházak, szekták” címmel. Itt az előadók az ifjúságból kerülnek ki, azok közül, aki vállalják, hogy 10 percben ismertetik az adott vallási közösség életét. Erre majd én szeretnék felkérni közületek előadókat. (Eddig, ami biztos: szeptember 8.: iszlám – Sámuel, szeptember 15.: hinduizmus: - Vivien, szeptember 29.: Buddhizmus – Nóri)
ének:
beszélgetés: Ezt az ifjúsági órán jelen levő lelkész vezeti. Ő hozza a témát is, ami lehet az előadáshoz kapcsolódó – pl. annak átbeszélése, hogy miként viszonyul evangélikus hitünk az adott valláshoz – de lehet más téma is.
ének:
áhítat - imádság: (Áhítatokkal a teológus fiatalok fognak szolgálni közöttünk, amikor lehetőségeik engedik. Szeptember 8. -án Kasza Gabi kezdi.)
Néhány információ:
- Az ifjúsági istentiszteletek napjain nem lesz külön ifjúsági, viszont utána mindenkit várunk - a szokott rend szerint – beszélgetni, játszani. (Az istentiszteletre minden ifjúságot szeretnénk meghívni a városból. Sámuel és Kasza Gabi vállalta, hogy készítenek egy plakátot erről az istentiszteletről.)
- Szeretettel kérem a teológusokat, hogy amikor előre tudják, hogy itthon lesznek, legyenek szívesek egy – egy áhítatra jelentkezni.
- Többen jelezték, hogy szívesen mélyítenék gitártudásukat. Erre is lesz lehetőség, akiknek ilyen tervei vannak készüljenek!
- Szeptember 1. -én az Iványi Daniéknál lesz az ifi, szeptember 8. -tól pedig az egyik szép, tágas emeleti lakásban. (ezzel kapcsolatban még jelentkezni fogok, mert szeretném, ha közösen tudnánk kitakarítani és otthonosan berendezni az új ifjúsági helyiségünket.)
- Kellene egy frappáns név az ifjúságnak. Van valakinek ötlete?
Néhány információ az ifjúság tagjainak:
Talán furcsa a cím, de máris megmagyarázom. Elég ha ennyit mondok: "Magasra lett téve a léc!" Csodálatos lelkészek utódja lehetek - egyenlőre még csak az otthonukban.
Nézzük miről is van szó:
Teológus korom óta szeretem az egyháztörténetet. (Ahogy a kortörténetet, homiletikát és a dogmatikát is. :-)
Ilyen kortörténeti érdeklődéssel megáldva számomra még különösebb egykori és mostani otthonom.
Vásárhelyen egy olyan parókián éltem, amely 1934 - 1941 között Keken András otthona volt. Szerettem volna az ott töltött 7 esztendejét feldolgozni, de a rengeteg feladat miatt erre nem volt lehetőségem. Pedig fontos lenne, mert ő nem egyből Deák téri igehirdető volt, hanem vidéki lelkész, aki már itt fantasztikus dolgokat tett. (árvaház, újság, stb. stb.)
Orosházán szintén egy különleges házban élek, amelyet a Spanyol Nagykövetség emléktáblája díszit. Ebben a házban élt Győry Vilmos evangélikus lelkész, aki először fordította le magyar nyelvre Cervantes Don Quijote című könyvét. (felteszek majd képet az emléktábláról.)
Hogy is mondta Levente Péter a történetében?
"Ne utánozd apádat, ő sem utánzott senkit - válaszolt a rabbi, menj haza fiam, és mától ne kövesd apádat, hanem folytasd az útját. Könnyű annak, akinek ilyen példaképei vannak, nehéz pedig a cementeszsák, de egyenes gerinccel azt is könnyebb felemelni."
GYŐRY VILMOS
1838-1885
1838 január 7-én született Győrött. Édesapja győri evangélikus felső-leányiskolai tanár. Édesanyja Wurmb Katalin. Egyetlen gyermek (korán elhalt kishúga után). Édesanyja nagy szeretettel vette őt körül, ami egész életére kihatott.
Elemi iskoláit Győrött végezte, majd Pestre költözésük után kitűnő eredménnyel érettségizett az Evangélikus Gimnáziumban. Első novellája 15 éves korában jelent meg a Délibáb című folyóiratban, melyhez Jókai írt meleghangú ajánló sorokat. Érettségi után fél évig jogot hallgatott, majd az egyéniségének jobban megfelelő teológiára ment át.
Tanulmányai mellett magántanítással is foglalkozott, hogy magát fenntarthassa és szüleit támogathassa. E mellett még önképzésre és nyelvtanulásra is futotta idejéből. Zenében és festészetben is bizonyos jártasságot szerzett. Nyelvtehetsége is megmutatkozott: a német, francia, olasz nyelv elsajátítása után az angol és a spanyol következett. Teológiai tanulmányainak befejezése után egy évig a berlini egyetemen tanult.
1861 szeptember 2-án avatta lelkésszé az "ország papja" Székács József püspök. (Orosházán született, s itt volt lelkész - legközelebb róla olvashattok!) Egy évig a püspök mellett volt káplán, majd az orosházi gyülekezet hívta meg lelkészének. Ott 14 évig szolgált. Közben 1863-ban feleségül vette Székács Etelkát, a püspök leányát. Életének talán legboldogabb évei következtek, melyeket Orosházán töltött. Idősebb szolgatársa Torkos Károly esperes mellett hamar közkedveltté lett a faluban. Valódi lelki atyja volt híveinek. "Örömben kedélyes jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű, kedves mulattató; s hol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola" írta róla egyik életrajzírója.
Kitűnő műfordító. Fordított Moliére vígjátékokat, Calderont, Shakespeare Minden jó, ha jó a vége című darabját. Kiemelkedő munkája Cervantes Don Quijotéjának mesteri fordítása.
1868-tól a Kisfaludy Társaságnak lett tagja, 1872-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
Nagy kedvvel és könnyen tanulta a nyelveket. A korábban tanult nyelvek után svédül is megtanult és foglalkozott a szanszkrit nyelvvel is.
Az intenzív munkatempót, melyet önmagának diktált, szíve nem bírta. 1884-ben még elutazott Marienbadba és Ausseebe gyógykezelésre, de ez már nem segített. A szívbajához vízkórság is járult és 1885. április 14-én meghalt. (47 éves volt...) A templomban koporsója mellett lelkésztársai: Bachát Dániel és Doleschall Sándor mondtak gyászbeszédet. Többezres tömeg kísérte utolsó földi útjára.
Győry Vilmos költői munkásságának emlékét Evangélikus Énekeskönyvünk is őrzi. A jól ismert és kedvelt esti ének, a 125. (Ez a nap is csendesen) egyik gyermekversére készült. (Egyik versszaka énekünkből kimaradt.) Ugyanez a dallama az 543. éneknek, mely szintén az ő verse. A 428. ének (Szegény szívemnek nincsen tisztasága) eredeti szövegét is ő írta. Van egy negyedik éneke is, de az csak a régi énekeskönyvben található (438), az újba sajnos nem került bele.
Ahogy ígértem, itt részletesebben írok a tervekről - készüljetek, pakoljatok, indulunk! A bocit is visszük!
Hála Istennek az utóbbi időben nagyon sok értékes gondolat került elém, ezeket igyekeztem megosztani veletek. Remélem találtatok benne olyan írást, ami számotokra is fontos üzenetet hordozott, vagy találtatok olyan oldalt, ahová érdemes visszatérni.,,Fiam, ha a mindennapi kenyéren felül kapsz, osztd szét, rád ne száradjon.'' Ekkor éreztem először azt, hogy apámnak a térdéig sem érhetek fel, neki tényleg könnyű, de nekem nehéz ez a példa.
Martin Buber Haszid történetek: - És így szólt az ifjú rabbi, apám sem utánzott senkit és én sem utánzok senkit. Könnyű neked hallom magam körül kisgyermek korom óta. Eleinte nem értettem miért könnyebb nekem, mint másnak? 1953-ban apám választhatott, hogy belép-e a kommunista pártba és Tolna megye főügyész-helyettese lesz-e vagy továbbra is templomba jár, mint evangélikus presbiter. Édesanyám könyörgött apámnak, mit esznek a gyerekek és vesznek fel, ha elbocsátanak, itthon is tudsz imádkozni, ne provokáld ezeket. Ma is hallom édesapám csöndes válaszát: Tücsikém, nem tudok két urat szolgálni, ha egyszer hiányozni fog a kenyér az asztalunkról, vagy lyukas lesz a gyerekek cipőtalpa, akkor belépek a pártba. Másnaptól segédmunkás volt, én pedig figyeltem az asztalt és a cipőtalpakat. Apám ugyanolyan derűsen fütyörészve járt az utcán, mint ügyész korában.
Könnyű neked - mondták neki az ismerősei és akkor értettem meg, hogy könnyű annak, aki biztonságban érzi magát és ezáltal a környezete biztonságérzetét is megteremti. 1956 után 4 esztendeig hurcolták börtönről börtönre, az alatt sem hiányzott a mindennapi kenyerünk, a cipőnk talpa sem lyukadt ki. Apám még mindig segédmunkás volt, amikor én csoda folytán népszerű művész lettem. Ő akkor csak ennyit mondott: fiam, ha a mindennapi kenyéren felül kapsz, osztd szét, rád ne száradjon. Ekkor éreztem először azt, hogy apámnak a térdéig sem érhetek fel, neki tényleg könnyű, de nekem nehéz ez a példa.
És akkor találkoztam Martin Buber gondolkodó társam példázatával. Az ifjú rabbi megkérdezi a legöregebbet, hogy miért nem tisztelnek engem úgy az emberek, mint az apámat, pedig már ugyanolyan magas vagyok úgy nézek ki, mint ő, a Bibliát legalább annyira ismerem, mint ő. Mit tegyek még? Ne utánozd apádat, ő sem utánzott senkit - válaszolt a rabbi, menj haza fiam, és mától ne kövesd apádat, hanem folytasd az útját. Könnyű annak, akinek ilyen példaképei vannak, nehéz pedig a cementeszsák, de egyenes gerinccel azt is könnyebb felemelni.
Mester!
Ne menj!
Gyermekek vagyunk még.
Gyengék és elhagyottak nélküled.
Hogy tudnánk szeretni egymást?
Hogy nézheted pont ezt?
Hogy tudnánk úgy szeretni, ahogy te szeretsz?
Erre senki sem képes!
Hisz ismersz bennünket.
Júdás most futott el.
Mester, maradj még!
Nélküled semmik vagyunk.
Ne hagyj minket magunkra!
Urunk, segíts minket sportszerűen játszani.
Add, hogy játékunk tetszésre találjon előtted.
Add, hogy egész életünk sportszerű „játék” legyen
és neked, valamint embertársainknak örömére szolgáljon.
Légy irgalmas és segíts nekünk nyerni a mostani mérkőzésen
és majd később is,
amikor életünknek és a játéknak vége szakad.
Íme a főparancs:
Szeresd önmagadat teljes szívedből, teljes lelkedből, s minden erődből!
A második hasonló, és így szól:
Szeresd minden embertársadat, akiből hasznod van, az utolsó fillérjéig!
Ez el fog gondolkoztatni! Szánj rá időt, hogy elolvasd (Olvasd el, még ha túl elfoglalt vagy is, különösen akkor, ha túl elfoglalt vagy).
Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta: ,,Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat, és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal.''
,,Ezt akarom tenni!'' - mondta a Sátán. ,,Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!''
,,Hogyan tegyük ezt?'' - kiabálták a démonjai.
,,Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok az gondolkodásukat'' - válaszolta ő.
,,Működni fog! Működni fog!''' - kiabálták...
Mekkora terv volt! A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket. Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt Sátán ebben a cselben? Döntsd el te magad!
Az ,,elfoglalt'' [angolul: busy] azt jelenti:
B-eing U-nder S-atan's Y-oke - S-átán R-abigája A-latt L-enni?1. Számomra minden megtérés csoda - a legnagyobb csoda.Az Isten képére megteremtett - de tőle teljesen elszakadt - ember visszatalál az Istenhez. Bár minden ez ellen szól, minden ez ellen dolgozik, de mégis megtörténik. Ez a legnagyobb csoda! (érdemes így olvasni Jézus gyógyítási történeteit. Nem biztos, hogy megnyíló szem, a kiegyenesedett láb a legnagyobb csoda, hanem a betegben már korábban meglevő hit - amelyik miatt kiált, amelyik miatt a barátok ha kell még a tetőt is lebontják.) A láb kiegyenesedése jobban látszik, mint a lélek gyógyulása, de az utóbbi sokkal fontosabb. :-)
2. Európában is vannak csodák.A megtérés csodáin túl vannak gyógyulások és egyéb jelek is.
3. A Szentélek igazi működési területe ma elsősorban Afrika és Ázsia.(...működne Európában is, csak a megszokás az közöny templomfalon kívül és belül...sőt működik is, mert enélkül se én se te kedves olvasó nem lennénk keresztény emberek. "Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!")(Kiskáté)
4. A csoda mindig ajándék és nem hitet kikényszerítő eszköze az Istennek! A csoda a hit ajándéka s nem a hit gyökere. Nem azért lesz az ember keresztény, mert Isten csodákkal elkápráztatja, hanem azért, mert a saját élethelyzetében találkozik az Istennel!Emlékezzetek Jézus és Tamás történetére!
"Szinte azt hihetjük, hogy János Tamással mindnyájunk ,,ősmintáját'' iktatta az evangéliumba. Neki köszönhetjük Krisztusnak azokat a szavait, amelyeket nem szívesen nélkülöznénk; azokat a szavakat, amelyek közvetlenül neki s nekünk is szólnak. És miként ő, mi sem válhatunk úgy szentté, hogy legyőzzük -- mi magunk! -- a hitetlenségünket, hanem csak úgy, hogy Krisztus az ő mindenható szavával és kegyelmével úrrá válik hitetlenségünkön: ,,Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahova megyek'' (Jn 14,1--4). Így beszélt az Úr a tanítványaihoz. És Tamás vajon nem mindnyájunk nevében beszélt, amikor bátorságot vett, és megfogalmazta kételyeinket, és feltárta szívünk sötétségét? Ahogy neki, úgy nekünk is ezt mondja feleletül Krisztus: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet!'' (Jn 14,6). Tamás azáltal vált szentté, hogy hittel fogadta Krisztus szavát.
János evangéliuma végén még egyszer szerepelteti Tamást. Egy egész perikópát szentel neki, amely az eredetileg 20 fejezetből álló evangéliumnak mintegy a csúcspontja és a záróakkordja volt: ,,A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: Láttuk az Urat! De ő kételkedett: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem! Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: Békesség nektek! Aztán Tamáshoz fordult: Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívő. Tamás felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Jézus csak annyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!'' (Jn 20,24--29).
Tamás ismét kételkedik: ,,Ha csak nem látom!'' És újra azt mondja neki az Úr, hogy higgyen. És most ünnepélyes hitvallást tesz: ,,Én Uram, én Istenem!'' Ennek ellenére nem marad el Jézus szemrehányása: ,,Hittél, mert láttál.'' Igen, az Újszövetség nem szépíti a dolgokat: Péter tagadása, a tanítványok gyáva megfutamodása a szenvedés éjszakáján és Tamás kétkedése -- ez mind benne van. Mégpedig a mi számunkra, a mi okulásunkra van benne, ahogy a szenteket is azért emeli oltárra az Egyház, hogy nekünk mutasson velük példát. A Tamásnak tett szemrehányás nekünk is szól: Hittél, mert láttál. De mit kezdjenek azok, akik majd ezután élnek, így eleve nem láthatnak, csak arra lesznek utalva, amiről ti, a tanítványok tanúságot tesztek? Nem, te nem azért vagy boldog Tamás, mert láttál. Azért vagy boldog, azért vagy szent, mert hittél! Mert boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."
Folyt, köv!
Szerinted?
Átéltél már csodát az életedben? Ha igen, bátran írd le, hadd erősödjünk mi is!
Következő téma: Voltak - e Jézusnak testvérei vagy más családtagjai? Mit mond erről a Biblia?Ez a megoldás!?
Nem a lelkésznek kell "kényszerítenie" a gyülekezetet, hanem a gyülekezetnek a lelkészt?!
Szeretnénk kényszeríteni?
Érezzük a szükségét?
"Az ilyen gyülekezet naponta ünnepelhetné a misét, és naponta élhetne a szentséggel is. Erre Luther a maga korában nem lát esélyt, bár hozzáteszi: ha lehetőség nyílna rá, maga is örömmel fogna hozzá ilyen gyülekezetek szervezéséhez. De ezt csak a maga életének idején túlmutató, távolabbi célként tudja elképzelni."
500 év eltelt..... van rá esély?
Ennek a blognak nem csak az a célja, hogy én írjak magunkról és a gyülekezet életéről, hanem az is, hogy beszélgessünk néhány témáról és tanuljunk egymástól. Így várom a véleményeket - akár név nélkül is!