Deák Laci

Kedves Barátaim!

2011. május 21. -én szombaton gyülekezetünk vendége lesz a legismertebb magyar keresztény zenész PINTÉR BÉLA.

Tudom, hogy sokan szeretik őt és a dalait, így biztos vagyok benne, hogy Isten áldása fogja kísérni a szolgálatát közöttünk!  Imádkozzatok ezért az alkalomért!

(A 12/ 6 - os osztályomnak "kötelező",  ha már ennyire sokat jelent nektek / nekem a "Homokba írva!".... és Ervinnek is! :-)

Homokba kell írni:

https://www.youtube.com/watch?v=v-fozo2vGGM

Hús vér templom - szinte minden RIT -en ez szól úrvacsoravétel alatt:

https://www.youtube.com/watch?v=eQoWTtgpnEQ&feature=related

Megszabadítottál:

https://www.youtube.com/watch?v=-7BYgzocLa0

Egyveleg:

https://www.youtube.com/watch?v=n1KQjWbPfYY&feature=related

Természetesen ingyenes.

Ki nem mondott szó..

Álljon itt két történet – többet mond minden szónál:
Egy pesti temetőben egy sírra különös mondatot véstek fel. Így szól: „Egy ki nem mondott szó ölte meg”
Ki nyugszik itt?
Miért?
Utánanéztek.
Apa, fia megromlott kapcsolat. A fiú tékozló volt, de átélte a hazafelé vezető utat is. Egyetlen gond volt: Az apja nem várta az ajtóban, sőt képtelen volt kimondani: Megbocsátottam. A fiú ezt nem tudta elhordozni.
"Egy ki nem mondott szó ölte meg”
Hány ki nem mondott szó van a hátunk mögött?
Nem volt kötél, pisztoly, halálos ütés. Vagyis volt halálos ütés, de nem tenyérrel, hanem szóval és csenddel. Ezekkel is lehet ölni!
 

 Adelheid Cramer: Mai Miatyánk

Mi Atyánk akit száműztünk a mennybe -
bemocskoltuk a nevedet.
Minden jóságoddal visszaéltünk
Akaratodat eltiportuk.
Szeretetedet becsméreltük.
Az égben dicsőítünk, a földön azonban megfojtunk Téged.
Kenyerünk penészes lesz, mert tartozásunkba belefulladunk, és már csak adósok vannak a földön, hiszen mindannyian adósokká váltunk.
Nem csupán elbuktunk a kísértésben, hanem nyíltan és szégyentelenül
tenyésztettük is.
A gonoszság így határtalanná vált.
Vajon sikerül-e még megváltanod minket?
Atyám, ezért imádkozom!
Valósuljon meg akaratod.
Ámen.

Az utolsó kérdésre van válasz: Igen! De elfogadjuk -e?

Tegnap este egy nagyon fontos dolgot olvastam: "Ha a lelkigondozó meg akarja tanulni a "melléállást" és a "velejárást", akkor igyekezetének sikere nem annyira szándéka hamisságától vagy hiányától függ, hanem attól, hogy idővel sikerül - e felismernie és legyőznie a szándékánál sokkal hatalmasabb félelmeit. A koinóniának már ebben az alapvonásában világossá válik az, ami a kísérés minden egyéb lépésére is érvényes: a gyógyító lelkigondozás megtanulása önismeretre van utalva, melyben az ember személyének, tudattalan oldalának, saját "vakságának" és "szomorúságának" mélyére hatol. Másképpen: ha a lelkigondozó másokat akar kísérni, akkor először neki kell végigjárnia az emmausz utat." (Isidor Baumgartner)

Egy dolog jutott eszembe, miután elolvastam - hiányzik egy szó: oda - vissza!

"Ha a lelkigondozó másokat akar kísérni, akkor először neki kell végigjárnia az emmauszi utat, oda - vissza."

Sok ember jár ma az emmauszi úton, hihetetelenül sok. Ha körbenézek, alig tudok olyat mondani, aki nem.

Milyen ez az út? Érdesem elolvasni Lukács evangéliumának 24. fejezetéből a 13. - 35. közti verseket.

A kétségbeesés, az álmokról való lemondás, a szégyen útja. Ahogy egykor Kleofás és társa ment haza. A Szentírás egyik legkifejezőbb képének tartom ezt az utat, mert rengetegen járnak ma is így. Nézz körbe bátran, hány álmáról lemondott, megfáradt, életében már csak vegetáló, anyagi és emberi csődtől félő embert látsz? Nagyon sokat, talán egy ott él a testedben is... Fázik, fél és remegve megy haza...

Ahhoz, hogy az ember jó lelkigondozó legyen - vagyis megértse a másikat és segíteni is tudjon - nem elég ezen az úton csak Emmaus felé menni! Ott történnie is kell valaminek és el is kell indulni visszafelé. Bűnből, mocsokból, fájdalomból, megvetettség szégyenéből.

Aki ezt az utat megjárta - oda - vissza! - és közben találkozott Valakivel, az tud hitelesen segíteni másokon. Személyes, mély és őszinte érintettség nélkül ez elképzelhetetelen.