Néhány hónapja Szarvason jártam egy Balogh Feri "koncerten" - igazából egy missziói istentisztelet volt. Ott hallottam először ezt a dalt, azonnal szíven talált.
https://www.youtube.com/watch?v=-wzjQxrJENM&feature=related
Óriási erő és biztatás van benne, különösen olyan időkre, amikor elcsügged az ember.
Számomra ez személyes üzenet, mert - amióta az elhívást kaptam Istentől - az Úr harcosának tartom magam. Isten harcosának, aki olyan emberekért küzd, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mekkora veszélyben vannak.
Ebben az elhívásomban különösen is sok tapasztalattal segített az Isten az elmúlt hetekben. Adott egy evangelizációt, ami megerősített, adott beszélgetéseket, üzent könyvekben, Szentírásban, és adott agonizáló haldoklót, akivel a kórházban imádkozhattam, a kezét foghattam. Ezeken keresztül még inkább rádöbbentem, hogy mekkora szükség van az evangélium üzenetére ebben a világban. Mennyire szüksége van rá az általam tanított és szeretett, lassan ballagó gimnazistáknak, mekkora szüksége van erre sokszor az életüket kilátástalannak érző fiataloknak, és haldoklóknak vagy gyászolóknak.
2011. csak erről szólhat, semmi másról.
Ezekről itt írtam:
http://laci73.blog.hu/2010/12/14/egy_evangelizacio_hozadeka_2
Kaptam ajándékokat is: Tegnap éjjel, amikor hazaértem a kórházból, a haldokló mellől, Laura még nem aludt.... most nem haragudtam rá: felvett két szép angyal szárnyat a hátára és a karácsonyfa előtt térdelve imádkozott a számára ismeretlen bácsiért... ahogy Gabi is egy katolikus imádságos könyvből olvasta a haldoklókért szóló imádságot.
Kaptam egy képet is Gabitól - kifejező: Olykor én vagyok a bárány, máskor a pásztor lehetek. Pásztor, szívvel - lélekkel. Ennél nincs csodálatosabb!
