"Nem az a lényeg, hogy mire vagy képes, hanem az, hogy mit tehet Isten az életeddel, ha teljesen alárendeled magad neki."
Jó ez a mondat, de értjük -e?
Érted -e azt, hogy ez az alárendeltség, nem tönkretesz, megaláz, összetör, hanem felemel és segít teljes emberi életet élni? Nem elpusztít, hanem kiteljesít, felszabadít!
Olykor sikerül szebbé tenni egy napot magunktól is, de utána újult erővel tör az emberre a szorongás, a félelem. Nézz körbe, mennyi szorongó, aggódó ember vesz körül, talán te is ilyen vagy?
Azt mondod nincsenek bűneid, te nem félsz, nem szorongsz? Mit szólnál hozza, ha életed egy napját levetítenék egy moziba és ott ülne a családod, barátaid? Egy kamera elkísérne egész nap, oda is ahol senki nem lát, oda is, amit senki nem tud, sőt még a gondolataid, indulataid is látszanának. Szép film lenne belőle? Örülnél ha valaki látná?
Dehogy örülnél, ezért megoldást keresel, de rossz úton indulsz el!
Én úgy értem, hogy komoly különbség van Keresztelő János és Jézus megtérésre hívó szava között. Sokan János útján járnak.
János "receptje" így szól: "Gyere, bánd meg a bűneid, én megkeresztellek, aztán menj el, és brutálisan harcolj a bűneiddel, többé ne vétkezz, szenvedj, küzd a tested minden vágya ellen." Az ember jószándékkal megpróbálja, s keservesen csalódik, mert újra elbukik.
Jézus mást mond: "Gyere hozzám, bánd meg a bűneidet, ragadd meg a kegyelmet, tedd az életed a kezembe és EGYÜTT HARCOLUNK a gondok ellen. Ez a harc nem lesz nehéz, mert veled leszek, megáldalak, sőt a legrettenetesebb ellenségeidet - bűn, halál, kárhozat, minden félelmed - ÉN FOGOM LEGYŐZNI. Sőt már le is győztem!"
