Milyen volt a sporttábor?
Kezdjük távolról! Dr. Lawrence Crabb írt egy könyvet a tartalmas kapcsolatok életbevágó fontosságáról és terápiás erejéről. Ebben kifejti, hogy a Lélek gyógyító ereje a bensőséges, elfogadó és őszinte kapcsolatokban és közösségekben tud felszabadulni. „Ez a könyv gyógyító közösségek létrehozására szólít fel... várom azt a napot, amikor legmélyebb sebeink és legnagyobb küzdelmeink gyógyírt kaphatnak hétköznapi kapcsolataink során, Isten megáldott minket azzal az erővel, amely által a lelki gyógyulás eszközei lehetünk."
A mostani nyár éppen erről szólt. Míg általában a gyülekezetekben sok tematikus alkalom van, addig nálunk nyáron egészen más életkorú és hátterű emberek voltak együtt a különböző alkalmakon. Így volt ez a családos napokon Gádoroson és Nagyszénáson és így volt a sporttáborban is.
A cél egyértelmű volt: Gyógyító közösség létrehozása.
Valahol ebben van a jövő, hiszen - különösen nagy gyülekezetekben - egy - két lelkész képtelen mindenkire odafigyelni, mindenkit meglátogatni. (Látom a saját életemen is ennek a nehézségét.) Ilyenkor léphet be a gyógyító közösség, amikor emberek - talán éppen tudatlanul, nem erre koncentrálva - segítenek egymásnak.
Persze a segítségnek több rétege van, van olyan feladat, amit nem lehet elvenni a lelkésztől. De sok gyógyító beszélgetéshez nem kell lelkész, elég egy csendes "fül". (Sokszor tapasztalom, hogy az emberek nem gyónni akarnak, sőt még feloldozást sem várnak, csak azt, hogy meghallgassa őket valaki.)
Egy gyógyító közösség ebben biztos segíteni tud, de természetesen vannak ennél sokkal mélyebb beszélgetések is, amikor valaki tényleg tud bátorítani, segíteni, tanácsot adni.
A sporttábor ilyen egymáshoz kapcsolódó szíveket szeretett volna létrehozni. Az alap dolgok adottak voltak: Ott volt először is 28 gyermek, akiknek jelentős része soha nem találkozott egymással. Nagy anyagi különbségek voltak közöttük, a családi háttér is nagyon eltérő volt, valaki örömmel a szívében jött, más pedig friss gyász terhével.
Egy ilyen alkalom magában hordozza az állandó feszültséghelyzeteket éppúgy, mint az igazi közösségek kialakulását.
Nálunk mindez megvalósult: Három nap alatt nem volt egy hangos szó, veszekedés, indulat - pedig a sport, a versenyhelyzet, a győzni akarás könnyen magával szokta hozni mindezt. Kapcsolatok alakultak vagy éppen tovább mélyültek fiatalok között. Hiszem, hogy ez a kapcsolat nem csak vízszintesen vált valósággá, hanem felfelé a Mennyei Atya felé is, aki lehetővé tette és megáldotta ezt a három napot!
Ez a tábor irányt mutatott az egész gyülekezet felé: A gyerekek megmutatták, hogy mit jelent elfogadni a másikat, támogatni a kevésbé tehetségeseket, mások örömét a saját győzelemem elé helyezni. Megmutatták, mit jelent szeretettel fordulni a másik felé, tapintatosan segíteni és erőt adni. Jó lenne ezeket felnőtt gyülekezeti tagként is megtanulni!
Vasárnap jönnek a különös képek a táborból, hétfőn pedig Ákos lelkészszenteléséről fogok írni!
