Három történetet kaptam az elmúlt napokban, szeretettel adom tovább nektek:*Egy ilyen testvér.. *
Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az
irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
-Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
-A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
-Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..
Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki
is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
-Bárcsak-folytatta a gyermek én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
-Elvigyelek egy körre?
-Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
-Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a
szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
-Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára
hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban
mozgássérült kisöccsét cipelte.
Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
-Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy
fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni.
Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig
megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja
pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:
Nagyobb boldogság adni!
Küldetésben járni
Az ötvenes években történt, hogy egy őszinte, komoly, Istennek odaszánt,
Krisztusban újjászületett budapesti lelkész felszólítást kapott arra, hogy
vagy abbahagyja az evangélizációt, az ifjúsági munkát és a hitoktatást,
vagy a gyerekeivel és a feleségével együtt elmozdítják a gyülekezetükből
és kidobják egy Isten háta mögötti faluba.
Erre azt mondta akkor ez a lelkész, hogy Isten háta mögötti falu nincs,
mert minden az Isten színe előtt van és akárhová is dobják Ő mindenütt
ugyanazt csinálja, amivel az Ő Ura Őt megbízta.
Rövid idővel ezután el is mozdították, kitették egy tanyaközpontba, ahol
még templom se volt és néhány év múlva ott, azokban a nehéz időkben, abban
a tanyaközpontban egy kicsiny templom emelkedett ki a házak közül, a
szomszédos két tanyaközpontban pedig egy-egy imaház épült fel.
Ez a lelkész ott is úgy végezte a munkáját, mint aki küldetésben jár. Úgy
dolgozott ott, mintha egész életében oda készült volna.
Utólag elmondta, hogy a kihelyezésével semmi sem változott. Legfeljebb
annyi, hogy egy ideig alig volt mit enni a gyerekeinek, de rövid idő után
megszerették őket és hol egy bögre tejfölt, hol húsz tojást, hol egy pár
összekötött lábú csibét találtak az ajtó előtt. Eltartotta Őket Isten,
eltartotta Őket a gyülekezet és Ő pontosan ugyan azt csinálhatta ott, amit
a nagyvárosi gyülekezetben, ahonnan kidobták. Mert küldetésben járt.
Ugyanis nem egy nagyvárosi gyülekezetbe, hanem az evangélium hirdetésére
szerződött.
Te küldetésben jársz-e?
Ehhez kapcsolódik a következő, kicsit régebben játszódó történet. Mórusz
Tamást a nagy angol államférfit egyszer egy tanító rokona látogatta meg
azzal, hogy szerezzen neki egy jó állást.
Miután a rokon előadta a kérését Mórusz Tamás azt válaszolta, hogy éppen
jókor jött, most ürült meg egy tanítói állás egy távoli faluban -és
mondta a falunak a nevét-, amitől a kedves tanító rokon elképedt,
felháborodva azon, hogy hova akarja Őt száműzni a befolyásos államférfi.
Ettől meg Mórusz Tamás képedt el: Száműzni??? Hát mi a probléma? És a
tanító sorolta: Ott én teljesen egyedül leszek, nem lesz megfelelő
társaságom...
Megfelelő társaság? -kérdezte Mórusz Tamás. Hát ott lesz Isten! Ott
lesznek a tanítványai! És ott lesz a jó lelkiismerete. (Tudniillik egy
olyan állásra pályázott a kedves rokon, ahonnan előbb valaki ki kellet
volna fúrni.)
Mi az oka annak, hogy ez a tanító sehogyan sem értette ezt a
gondolatmenetet? Az, hogy Ő nem küldetésben járt.
Te küldetésben jársz-e?
Neked megfelelő társaság-e Isten?
Te azt csinálod-e, amivel az Úr Jézus megbízott?
És monda nékik Jézus: "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az
evangéliumot minden teremtésnek." Márk 16.15.
(Köszönöm mindazoknak, akik - naponként közel százan - rendszeresen látogatják ezt az oldalt. Remélem mindenkinek sikerül lelki táplálékot találni és tájékozódni az alkalmainkról.)
