A blogom látogatottsága új csúcsot döntött, méghozzá az eddigi csúcs duplájával zárt az egyik nap.Meggyőződésem, hogy nem véletlen az, hogy ez a nap az volt, amikor a "másik országról" írtam.
Sokan jelezték, hogy erőt merítettek belőle - többen általam pontosan nem is ismert - gondjaik hordozásához.
Nem véletlen az egyik korábbi kép sem. Összecsukló, fáradt ember, kezében a Jézust megfeszítő kalapács, s mögötte maga a Mester.
Öleli, felemeli, nem hagyja elesni.
Minket se hagy!
Senkit!
Érdemes a "másik ország" tükrében végignézni Jézus működését. Amikor ránézett valakire természetesen látta azt az országot, amit az ember mutatni akart, de azonnal látta a "másikat" is, s azt kezdte el feltárni és gyógyítani. (Samáriai asszony, béna meggyógyítása stb. stb. Erről majd hamarosan bővebben írok.)
(u. .i.: Többen szomorúak lettek, mert szerintük én szomorú vagyok. (Az írás alapján gondolták)Köszönöm az őszinte együttérzést, de nem vagyok szomorú! Sőt, nagyon is a helyemen érzem magam. :-)
Igaz, látom mások fájdalmát, de tudom, hogy nem azzal segítek, ha én is oda zuhanok a másik ember mellé és én is összetörök, hanem azzal, ha segíteni tudok, át tudok venni a terheiből.
Komolyan veszem a képet - engem is tart Jézus Krisztus! Ezért próbálok meg másoknak segíteni.)
