ISTEN VÁR RÁD!!!

"Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét" (1. Sám. 9.)

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

20.
december

Dr. Keken András

Laci73  |  2 komment

Kedves Barátaim!

 

100 évvel ezelőtt született Dr. Keken András evangélikus lelkész. Rá való emlékezésként közzé teszem Ribár János esperes úr Hódmezővásárhelyen elmondott megemlékező beszédét:

Dr. Keken András 1909. december 10-én született Bokoron. 1927-ben érettségizett az Aszódi Evangélikus Fõgimnáziumban. Ezután Sopronba ment teológiát tanulni. 1931-ben lelkésszé avatta Raffay Sándor püspök. 1934 vette feleségül Magyar Erzsébetet. 1937-ben Hódmezővásárhelyen gyermekotthont alapított az árva és nyomorban élő gyerekeknek. 1941-ben választotta lelkészévé a fővárosi Deák téri gyülekezet. 1948-ban házkutatást tartottak otthonában. 1949. április 26-án felfüggesztették munkájáből. 1 év múlva az ÁVH letartóztatta, hogy ezzel is zsarolja Ordass Lajos püspök ügyét tárgyaló egyházi különbíróságot. 1950. májusában Kistarcsára internálták, ahonnan október közepén szabadult. Ezután segédmunkásként, könyvelőként dolgozott. 1956. októberében állami részről rehabilitálták, majd visszahelyezték lelkészi állásába. 1956. október 7-én dolgozott újra lelkészként. 1974. május 9-én hunyt el.

Keken András elõször Hódmezõvásárhelyre került. A szórványgyülekezetben felesége segítségével végezte munkáját. 1936-ban evangélikus világkiállítást is rendeztek. Ugyanitt az árvák számára gyermekotthont létesítettek. Férje ennek történetét örökítette meg „Imre és társai” című könyvében. A gyerekekrõl Bözsi néni édesanyjukként gondoskodott. Egykori „árvaházi gyerekei” rendszeresen meglátogatták, felkeresték, tartották vele a kapcsolatot, tanácsait kérték, segítették. Számos keresztgyermekük is volt, akiknek sorsát, lelki fejlõdését egész életükben figyelemmel kísérték. A rájuk bízott egykori gyermekek közül sokan eljöttek most végsõ búcsút venni, hálájukat, szeretetüket kifejezni.

Az idézett, felolvasott igehirdetés 1948. december 12-én hangzott el. Akkor már jó néhány hónapja média-támadást intéztek ellene. 1948. szeptember 29. Népszava rágalomhadjárata: oka, hogy Ordas Lajos püspök barátja, teológiai tanácsadója. Mert Ordass Lajos püspököt 1948. szeptember 8-án tartoztatták le. 1950. március 30-án tartoztatták le Keken Andrást, ennek a sztorija a Rőzse könyv 8-. Oldalán, érdemes lenne idézni. Elméletileg Ordass- Keken az egyházi iskolák államosítását ellenezték, valamint az egyház és az állam közötti egyoldalú, hazug un. kiegyezést, amit az állam még ilyen torz formában sem tartott be. Pl. az egyezményben benne volt a hitoktatás szabadsága az állami iskolákban, amit azonban a gyakorlatban brutálisan üldöztek. Anyukám története az iskolaigazgatóval.

Bandi bácsi börtönbe került, s egy lelki ember számára kell-e ennél rettenetesebb. De a lelkületét ez a vers mutatja:

KEKEN ANDRÁS NAGYPÉNTEKI BÖRTÖNIMÁJA

A cellám falára
Keresztet rajzoltam,
Eléje állottam,
Aztán prédikáltam:
Nem gyülekezetnek
Csak árva fejemnek.

Hirdetted: szenvedni
Kell a Szenvedőért,
Most tűrd a keresztet
Amit Atyád rád mért.
Ha porig aláznak,
Vérig meggyaláznak,
Ne feledd: Övéi
Keskeny úton járnak.

Hirdetted: Krisztus a
Békesség szerzője,
Most tárd ki a szíved
És fogadd el tőle,
Amit általszegzett
Kézzel kínál néked:
Az elvehetetlen
Örök békességet.

Hirdetted: Krisztus a
Bűnök Megváltója,
Szegény bűnösöknek
Nagy szabadítója.
Nézd, ma rádmosolyog
A  fájdalmas fáról
S megszabadít téged
Ördög rabságából.

Hirdeted: Krisztus az
Üdvösség Királya.
Szent keze a mennyek
Kapuját kitárja.
Fogd meg a köntösét
S botorkálj utána
Ahová Ő vezet
Mennyei hazádba.

A cellám faláról
Vízcseppek csepegtek,
Árva két szememből
Könnycseppek peregtek.
De én feledve bajt,
Nyirkos cellafalat
Az értem szenvedő
Krisztus vére alatt
Nagypéntek ünnepén
Boldog voltam s szabad!

(Andrássy út 60, 11- es cella)

1966-ban kezdtem a teológiai tanulmányiamat, azonnal felfedeztem dr. Keken Andrást a Deák téren. Minden vasárnap ott voltam, és ha ő szolgált, akkor nagyon igyekeztem a gondolatmenetet követni. Nagyon megragadott, ahogy mély teológiai gondolatokat tisztán tudott megfogalmazni, és óriási tárgyi ismerete volt. Olvasmányai mindig megjelentek a szószéken. Igazi értelmiségi evangélikus volt, aki az értelmiségi számára tudott sokat adni – az evangéliumi gondolataival.

Nemcsak vasárnap, hétköznapi alkalmakkor is hallgattam és jegyzeteltem őt. Csak keveset, nagyon keveset beszélhettem vele. Ennek egyik oka, hogy annyira tiszteltem, hogy szinte elnémultam a közelében.

Kitűnően ismerte a lélektant, a kultúrtörténetet, a teológia határterületeit, és mélységes emberség volt a szívében.

Van egy tény, amiért nem őt, hanem egy átkozott és sátáni kort kell elítélni, és a tartótiszteket kellene számon kérni. Mintegy 2 éve valóban megrendülten értesültünk róla, hogy Bandi bácsit beszervezték ügynöknek, azaz feladatává tették, hogy jelentéseket írjon, tehát III/III. lett „Virág” fedőnév alatt. A volt Deák téri lelkész, Zászkaliczky Péter kutatásokba kezdett emiatt, és nyilvánosságra is hozta. Bandi bácsi soha senkiről terhelőt nem írt, soha senkinek nem ártott, hanem végtelen bölcsességgel, az ÁVOT idegesítő szelídséggel csak jót írt. Hangsúlyozom, egy kort kell átkozottnak és sátáninak nyilvánítani azért, mert az olyan magas szellemiségű, óriási tudású embert, mint Keken András, jellemtelen csicskásokon, szadista pribékeken keresztül megalázott. Egy korszak, amely gyilkos volt, és csak sajnálni lehet, hogy ennek az erőszakszervezetnek a résztvevőit nem kérték még számon, és nem ítélték el. Amikor megtudtam, hogy Bandi bácsit mire kényszerítették, belegondoltam azokba a szörnyű lelki gyötrelmekbe, amelyben neki lehetett része, amikor éjszakánként fogalmazgatta kényszerű jelentéseit, amelyek – Z. P. kimutatta – nem tartalmaztak semmi elmarasztalót senkivel szemben. Természetesen a rendszer olyan volt, hogy őt is megfigyeltették.

 

De áldás volt az a számomra, hogy 1966. őszétől egészen 1974-ig gyakran hallgathattam a szolgálatait. Ott ültem a Deák téri templom karzatán, és szélsebesen jegyzeteltem a gondolatokat, a prédikáció felépítését, élveztem irodalmi gazdagságát.

 

Áldott az ő emléke!

2 komment